Hogyan veszíthetjük szem elől. Ragasszuk le: Így még sötétben sem veszíthetjük szem elől! - Kiskegyed

Ne veszítsük szem elől a fiatalokat! A misszió tapasztalatairól az egyik munkatársat, a huszonegy esztendős Urbán Gábort, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola harmadéves hallgatóját kérdeztük.

A Váci Egyházmegye egyedülálló kezdeményezése az Emberhalász Misszió.

Hogyan veszíthetjük szem elől.

Mit takar ez az elnevezés? Ez egy ifjúsági misszió. Megkereshetnek minket azok a plébániák, ahol a hitoktatóknak vagy a plébánosoknak segítségre van szükségük ahhoz, hogy ifjúsági közösséget hozzanak létre vagy működtessenek. Velük együtt dolgozunk, segítünk nekik a közösségek vezetésében. Vannak helyek, ahol az egyháznak már nincs kapacitása ifjúsági közösségek működtetésére, mert a hitoktatók leterheltek, három-négy iskolát látnak el, vagy csak félállásban alkalmazzák őket.

Gyakran a plébánosok sok templomot, sok falut látnak el és nekik sem marad idejük erre a munkára. Hogyan vágtatok bele, melyek voltak az első lépések? Tavaly ősszel kiküldtünk egy körlevelet és ahol igény volt rá, onnan megkerestek minket. Október elsején indult el a misszió. Kimentünk a helyszínekre, megismerkedtünk a hitoktatókkal. Elmondták, milyen elképzeléseik vannak és mi ehhez igazodva próbálunk meg segíteni, együttműködni.

Kezdetben ők sem tudták, mit akarunk, sokan nem értették, mi lesz ebből. Ez természetes, hiszen új dologról van szó. Amikor leültünk velük beszélgetni, megértették, hogyan veszíthetjük szem elől segíteni akarunk. Hogyan veszíthetjük szem elől arról van szó, hogyan veszíthetjük szem elől elmondjuk nekik az elvárásainkat, amelyeket teljesíteniük kell.

Fordulóponton a magyar területfejlesztési politika, avagy szem elől veszítjük-e a francia mintát?

Van olyan hitoktató, aki maga is fiatal, de annyi órája van, hogy a plébániai hitoktatás már nehezen fér bele az idejébe. Meg tudja szólítani a fiatalokat, de mint mindenki, térben és időben korlátozott, nincs rá kapacitása. Milyen helyszíneket érint a misszió? Az egyházmegye egész területére kiterjed a kezdeményezés. Nem mindenki keresett meg minket, hiszen sok helyen vannak működőképes közösségek, ott nincs szükség a segítségünkre. Nem jellemző az sem, hogy mely területeken, régiókban van ránk nagyobb szükség, hiszen előfordul, hyperopia öröklődik egy virágzó település mellett van két másik, ahol nincsenek közösségek, mert esetleg más a plébános, vagy kevesebb a hogyan veszíthetjük szem elől.

Az egyházmegye régiókra oszlik, az én területem a Dél-Duna menti régió: Örkényben, Dabason, Dunavarsányban, Inárcson, Kakucson dolgozom. Vannak települések, ahol több ifjúsági csoport hogyan veszíthetjük szem elől működik, és közvetlenül mellettük olyanok, ahol nincs egy sem.

Ne veszítsük szem elől a fiatalokat! — Emberhalász Misszió a Váci Egyházmegyében

Kiket kért fel egyházmegye erre a munkára? Tavaly márciusban egy szakmai napon fogalmazódott meg, hogy szükség lehet egy ilyen kezdeményezésre, amelyet olyan fiatalokkal szeretnének megvalósítani, akik elkötelezettek az egyházban és rendelkeznek szakirányú végzettséggel. Jelenleg hatan dolgozunk a csoportban. Én katekéta-lelkipásztori munkatárs szakon tanulok a Sapientián, idén végzek. Mindenki hitoktatónak, lelkipásztori munkatársnak tanul, vagy már rendelkezik hitoktatói végzettséggel.

Mikor és hogyan kezdődött el a munka, melyek voltak az első lépések?

Amikor tavaly megkeresett minket Farkas László atya, az egyházmegye ifjúságpasztorációs referense, mindannyian örömmel vállaltuk a feladatot. Szeptembertől találkoztunk rendszeresen, hogy megbeszéljük, mivel is szeretnénk foglalkozni.

Az atya az évek során azt tapasztalta, hogy a bérmálkozás utáni korosztály hagyja el legkönnyebben az egyházat, illetve azok, akik az általános iskolában még jártak hittanra, de már nem bérmálkoztak.

Ha a plébánián nincs élő ifjúsági közösség, nehezen maradnak ott a a látás romlik egyben. Elmennek misére, mert megszokták, vagy mert együtt jár a család, de lazább lesz a kapcsolatuk az egyházzal és egy idő után esetleg már misére sem járnak.

Úgy tűnik, az általános iskolás csoportok és a házas csoportok között sok helyen kimarad egy korosztály.

Pinchas Steinberg: Ne veszítsük szem elől magát a muzsikát

Mi velük foglalkozunk: általános iskola hetedig osztályától egyetemig. Melyek voltak a konkrét lépések, amelyek során kialakultak ezek a csoportok? Minden településen megkerestem a plébánost, aki jelezte, hogy szeretne együttműködni velünk. Egyeztettem vele a meglévő helyzetről: van-e fiatalokból álló csoport, akiket meg lehet szólítani, vannak-e esetleg olyanok, akik összejárnak, csak nincs, aki vezesse őket.

Ezek után egyeztettünk egy időpontot a plébánossal vagy a hitoktatóval, akik összehívták mindazokat, akiket ismernek. Voltak helyek, ahol két-három emberrel kezdtem, máshol már az elején voltak hatan.

Ahol többen vagyunk, ott könnyebb elindulni, hiszen ők maguk is több embert tudnak megszólítani. Ahol kevesebben vannak, ott lassabban növekszik a csoport. Milyen rendszerességgel találkoztok és miről szólnak ezek az alkalmak? Az első találkozás után megbeszéltük, milyen igényei vannak a csoportnak. Sokan érettségiznek, vagy egyetemre járnak, sok dolguk van, ezért a legtöbb hogyan veszíthetjük szem elől abban maradtunk, hogy kéthetente gyűlünk össze.

Hogyan veszíthetjük szem elől. Amitől szem elől tévedek - Hogyan lehet megállítani a látás esését

Vannak olyan csoportok is, akikkel hetente találkozunk. A fiatalabbakkal játékos módon igyekszünk együtt lenni. Mindig van egy téma, az adventi és karácsonyi időben a látás fizikai helyreállítása a liturgikus évhez kapcsolódott.

A találkozók során aztán látom, milyen kérdések érdeklik a csoportot, mi foglalkoztatja az adott korosztályt, milyen problémák vannak a csoporton belül, vagy az iskolájukban.

Olyan témákat próbálok keresni, amelyek választ tudnak adni a problémáikra, lelki táplálékul szolgálhatnak nekik. Egyelőre többségében olyan fiatalokról van szó, akiknek van kapcsolatuk az egyházzal, valamilyen rendszerességgel eddig is jártak templomba. Fontos nekik, hogy van egy személy, aki mindig biztosan ott van és megtartja a közösségi alkalmat.

Próbáljuk rávezetni őket az együttgondolkodásra, és arra, hogy megértsék: egy közösség vagyunk, innen indulunk el az életbe, ez a gyökér, ahonnan táplálkozunk és el tudjuk vinni a mindennapjainkba, amit kaptunk. Milyen volt a fogadtatás? Számomra meglepő volt, hogy a fiatalok maguk kérik: találkozzunk, menjek el hozzájuk.

Nem nekem kellett pedálozni, hanem ők maguk hívták, buzdították egymást is. A szülők is örültek, hogy végre van egy hely, ahol összefogják a gyerekeiket, nem csak lógnak a levegőben.

Akadnak persze problémás helyzetek, amelyeket meg kell tanulni kezelni. Ha például valahol meghalt a szülő, az a probléma az egész csoportot érinti, finomabban kell hozzányúlni bizonyos kérdésekhez, feléjük nagyobb figyelemmel kell fordulni. Személyes beszélgetéseink is vannak, ifi előtt vagy után, vagy akár telefonon. Volt olyan főiskolás, akivel Pesten egy kávéházban találkoztunk.